Rápucsítós Gizi, a pultos, remegő hangon megszólalt, - Elfogyott a kannás bor. Majd amint az utolsó szó is elhagyta a rángatózó ajkait, azonnal a pult mögé vetette magát. ... 2-3 másodperc múltán -mikor nem észlelt változást a kocsma mikro ökoszisztémájában- kilesett a vodkás üvegek mögül, és látta, hogy csak Fehér szellem, a kricsmi nyugalmazott Predátora kezdi megemelni a pulton lógó fejét, de a többi törzsvendég mintha nem is hallotta volna az iménti kijelentését.

Gondolta megismétli, most már bátrabban, hiszen valószínűleg hallották ők, csak nem reagáltak, mert van más pia is terítéken. Nagy levegőt vett hát, majd kissé hangosabban mint a recsegő zenegép, ismét megszólalt.

• Srácok, elfogyott a kannás bor, és hitel sincs ma már! ... Ezt a kijelentést döbbent csönd fogadta. Mint egy poszt apokaliptikus horror filmben, Gizi felé fordult minden fej, és a vizenyős szemekbe az értelem, majd a felismerés szikrája költözött. Hauffnágel Pista a falu dísz és közművesített polgára érezte, hogy itt biz’ baj lesz, és már emelte volna a hangját, hogy idejekorán lecsitítsa a kitörni készülő gonoszt, ... De sajnos miközben felállt, rá talált lépni a kocsma szent állatának, Józsi kutyának a jobb hátsó lábára, amely tettet József, jó neveltetésének köszönhetően, úri módon egy tökönharapással jutalmazta, mely okán Pista egy artikulátlan üvöltést eresztett ki a torkán. A zombi horda pedig csak erre a csatába hívó szóra várt. A többi már történelem...