Indítok egy „új” rovatot, "Magvas gondolatok kutyaszaratás közben cím alatt".

Legyen az első téma a mai (és már korábban sokszor felvetült) 

 Mi az érték? 

De tényleg, minek van értéke?

Mi az amire azt mondjuk, hogy na ez értékes mert drága, mert pótolhatatlan, mert … mert.?

Tapasztalatom szerint valami minél ritkább annál drágább, annál értékesebb (nekünk).

Miért nekünk?

Láttál már egy szarvast egy összetekert Van Gogh képpel szaladgálni, azon aggódva, hogy nehogy valaki ellopja esetleg közben elvéve patásunk életét is?

Gyanítom nem, de valószínüleg nem láttál még hasonlót egyéb állatnál sem, esetleg majmoknál, de azok emberszabásúak, ergo hülye mind. Mi adunk értéket a dolgoknak, legyen az anyagi szintű felértékelés, vagy pedig, (a számomra érthetőbb verzió) az eszmei, emocionális érték, amely más számára nem feltétlenül jelenti, hogy mondjuk a mama régi vászonterítője többet ér egy Maseratinál, de lehet te nem adnád el egy valag lóvéért, mert a mama kedvence volt, te pedig imádtad a mamust. Ellenben ezzel, egy darab kavics, vagy sárga/szürke fém szinte megfizethetetlen, mert egy szakképzett akárki, vagy egy csoport azt mondta, No embörök, eztet emeljük piedesztára mer akkor nekünk jön a valag lóvé.

Vagy nézzük a kocsidat. Szerinted Buksit érdekli, hogy te milyen autóba teszed be a töppedt seggedet? Buksit az érdekli, hogy vele légy, vele foglalkozz, szeresd. Légy olyan mint Buksi �