Stephen King további remekei.

Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy Stephen King összes...

De beszéljünk most csak a Rendcsinálókról. Röviden és tömören crtl+c/ctrl+v

"Tombol a nyár az Ohio állambeli kisvárosban. A Nyárfa utca lakói hétköznapi foglalatosságaikat végzik: David Carver az autóját mossa, Peter Jackson, miközben a feleségét várja haza a munkából, új találmányát csiszolgatja, Johnny Marinville, az író, a gitárját pengeti a teraszon. A gyerekek a pázsiton játszanak, kivéve Seth Garint, az autista kisfiút. Ő, szokása szerint, a tévét nézi nagynénje, Audrey Wyler házában, épp az egyik kedvenc sorozatát, a MotoZsarukat.
A távolból mennydörgés hallik. Vihar közeleg. És még valami más is: különös járművek fordulnak be a sarkon. Furcsa küllemű, állig felfegyverzett alakok ülnek bennük.
Fegyverropogás, gránátrobbanás, tűz, halálsikoly, rettegés. Megérkeztek a rendcsinálók. A Nyárfa utcában elszabadul a pokol.
Kik ezek a képregényből megelevenedett szörnyetegek? És ki adott parancsot a rendcsinálásra?"

 És mindenki kedvenc Pistája, /ez a beteg képzelettel megáldott író, akinek a könyveit olvasva csak egy hasonlóan beteg elme nem tud belemerülni abba a szorongással körbeölelt, rémálomvilágba amit kreált/ ismét beletolt az arcunkba egy mesterművet. Igen még mindig elfogult vagyok és nagy eséllyel az is maradok, nem ok nélkül. King ezen regénye Richard Bachman néven íródott, és kezdem azt gondolni ez is egy okos fogás tőle. Miért?

Mindig is oda és vissza voltam a kicsit komplexebb dolgokért. Istvánunk  pedig még komplexebb mint ahogyan azt valaha is gondoltam volna. Vegyük példának mondjuk ezt a művét. Ennek a könyvnek van egy testvérkönyve, Rémület a sivatagban címmel, amelyben gyakorlatilag ugyanezen karakterek kaptak helyet, néhol eltérő hivatással, névvel, sztorival. olyan érzés mintha ugyanazt olvasnád, de mégsem. Mintha a saját életutadat látnád kívülről de leheletfinom eltérésekkel. gyakorlatilag játszik a sztorikkal, a nevekkel az írói álnevekkel és megteremti ezzel az "illúziót", hogy te mint olvasó egy másik párhuzamos univerzumba kapsz bepillantást, egy másik létsíkra ha úgy tetszik. És ez engem határtalanul lebilincsel, és éppen ezért is vagyok dühös a hanyagul elkapott film adaptációkra.