Na gyerekek elmondom miért nem utazom vonattal, és miért nem szerettem sosem vonatozni.
Most a hétvégén a már korábban említett autó problémák miatt vonattal indultam Egerbe a két legcsodálatosabb keresztlányhoz a világon. Győr-Eger viszonylatban meglepően pozitív élményben volt részem ami már már feledtetni látszott az évek alatt összegyűlt negatív képemet erről az iskolázatlan, segítséggel normális, a feladataikhoz abszolút nem konyító, de agresszívan ostoba primátokat foglalkoztató állami cégről. (Mély, komolyan MÉLY tisztelet azoknak akikre ez nem vonatkozik...)
Ma eljött a "hazautazás" napja. Nyugisan indultam neki az útnak mert hát idefelé minden rendben volt, miért is lenne ez másképpen visszafelé. Kicsit már gyanús volt, hogy a kiírt 14:50 helyett 14:55-kor indultunk, totál indokolatlanul, de minden fasza nem lesz gáz.
Az út nagyjából eseménytelenül telt leszámítva azt a párt, akik nem fértek el egymás mellett és egy üres kocsiban azt latolgatták, vajon hogy tudnának úgy leülni, hogy közben összebujcizhassanak. Én is dagadt vagyok, rutinból láttam, hogy ez bizony egy lehetetlen küldetés szagú próbálkozás. Erre ők is rájöttek laza 10 perc alatt. Ezután egész úton a Messenger pittyenése visszhangozott a marhavagonban, mert egymástól 2 méterre chateltek egymással... hagyok időt. Kelenföld magasságában aztán szörnyű gyanúm támadt. 17:06-kor állt meg a vonat az állomáson, de 17:10-kor indul a Keletiből az IC Győr felé... Biztos, ami fix, a "gyors" vonatunk még a Keleti előtt megállt két állomás között letenni 2 db tekintetből sugárzó intellektusú vasutas kollégát, akik a sínek között átbukdácsolván elindultak a végtelenbe és tovább.  Mikor beértünk a Budapest-Keleti pályaudvarra 17:17-et mutatott minden nyomorult óra a környéken, így reménnyel telve sietve elindultam a négyes vágánytól a 11-es vágány felé, ami nem fél perc, de ki tudja hátha megvár a vonat?  Persze Demjén Rózsi óta tudjuk, hogy a vonat nem vár, de a remény hal meg utoljára (több közhely nem jut eszembe). Természetesen az IC már rég lelépett mire én a 11-es vágányhoz értem és itt nincs 11 és 1/3 vágány, ahonnan itszökájndofmezdzsik módon felteleportálhattam volna a vonatomra. Sebaj. Irány a pénztár, ahol majd a jól képzett, felkészült és kedves vasutas kisegít. Ki a lófaszt, de ne rohanjunk ennyire előre. Odaérve a pénztárhoz a nyitva felirat fogadott 4 ablaknál is de ezekből csak 2-ben volt intelligensnek látszó létforma. Az egyiknél éppen jegyet vásároltak míg a másiknál egy szemmel láthatóan kiélt, nem feltétlenül kedvesnek tűnő csatakanca éppen flörtölni próbált egy fiatalabb vasutas sráccal (vagy el akarta ijeszteni mert ez utóbbi sikerült de ez nagyon). Nem mondom, hogy nem idegesen, de kivártam amíg végez szerencsétlen párával, majd unottan, kegyesen felém fordul. Jelzem semmi túlzás nincs abban, amit ezután leírok!
Csatakanca. -Mibe segíthetek?
Én. - Jó napot. Olyan problémába ütköztem, hogy a "gyors" vonatom késett, ami miatt lekéstem az Inter City csatlakozásomat Győr felé, és azt szeretném megkérdezni mi a teendő ilyenkor, milyen opcióim vannak? (Látszott rajta, hogy az Opció szó leterhelte a processzora teljes kapacitását.)  
- Kérem a jegyeket.
- Rendben de csak egy jegyem van, amit online vásároltam.
- Az nem lehet.
- De igen. Egyben van a vonaljegy és a Közgáz IC hely és pótjegy.
- Nem értem, adja ide.
- Pillanat kikeresem a telefonomban.
- Hol?
- A telefonomban az E-jegyet.
- De 3 jegy kell nekem.
-  Nem egy jegyet hanem E-jegyet. Várjon egy pillanatot... (És már mutattam is a jegyemet).
- Ezt nem értem, melyik vonattal utazott? Hol van a járat száma? Merre megy? Miért késte le?
- Nem tudom pontosan az adatokat, de nyilván itt van minden, Győrbe megyek, és azért késtem le az IC-t mert késett a gyors vonat.
- Milyen gyorsvonat?
(Anyádnak az a széjjeltaposott labanckalap formát felvett bibircsókos, bomló hal szagú, tudod te mire gondolok te szerencsétlen.)
- Az a gyors, ami 14:50-kor indult Egerből ide.
- Mi a száma?
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudja?
- Maga tudja a busznak a rendszámát, amivel munkába jött? Na ezért nem tudom. (Nyilván ennél a pontnál már a türelem csak, mint lábjegyzet volt jelen a repertoáromban.)
- Akkor nem tudok segíteni.
- ?????. Mert akkor tudna, ha megmondanám a nyomorult vonat számát?
- Nem tudom? Biztos?
- Van itt valaki, aki esetleg érdemben tud segíteni?
- (elfordítja magát hátra) Ica gyeremá baj van.
Reménnyel telik ismét meg a szívem, hiszen lehet, hogy Ica lesz majd a rakétatudós a cégnél, aki segít.
(Ica megjött) - Na mivan?
Hősnőnk magyarázni kezd, miközben elveszi a telefonomat (kérdés nélkül) és azzal fejezi be, hogy meg nincs meg mind a 3 jegye se...
Itt elő egyenesben kilépek a hús börtönéből és mintegy asztrál lény felülről látom magamat ahogy kúszik fel a pipaméterem mint a Pokoli szomszédokban a "Szomszédnak" mikor Woody a kis köcsög felbaszta az agyvizét.-          Hölgyem. Ott van az összes jegy a kezében a telefonomban. Erre a hölgy, mint egy teljes büszkeségében megsértett fúria elviharzott a telefonommal és Icával. Ismét kérdés nélkül…Kb. 10 perc (lehet csak annyinak éreztem) múlva, intelligens csatakancánk visszatért kezében szorongatva a telefonomat egy harmadik nővel, aki sikeresen elmagyarázta neki mi a szitu a jeggyel, miután nagy nehezen visszakaptam a telefont és sikeresen feloldottam a képernyőzárat, hogy lássák a jegyet. Ami ezután jött az teljesen kicsapta nálam a biztosítékot. Asszonyunk elkezdte nekem majdnem ájtatosan (nem vicc széttárt karokkal, lecsukott szemhéjjal), magyarázni, hogy tulajdonképpen az én hibámból késtem le a csatlakozást. Mert, futva elértem volna. (Ne menjünk bele az időutazós teóriába, amely lejátszódhatott a fejében.)és különben sem jár visszatérítés, hiszen én vállaltam, hogy ilyesmi előfordulhat és nem késett egy órát vagy annál többet a gyors… Megint hagyok időt feldolgozni. És mert nem úgy választottam vonatokat, hogy esetleg benne legyen egy késés. Abba se menjünk bele, hogy Elvira drága ezt a kombót adta meg, én hülye pedig elfogadtam. (Igen, megint egy nő, ráadásul virtuális.)Itt elszakadt a vékony cérnám és bár nem emlékszem pontosan mit mondtam, de gyanítom nem suttogva intellektusát jelzőkkel illettem, mire kilátásba helyezte, hogy ő most aztán hívja a rendőrséget. Arra viszont emlékszem mit válaszoltam, de azt még a képernyő sem bírná el, sőt még a koldusmaffia kitelepített tagja is előzékenyen elkódorgott az utamból és láttam a tiszteletet a szemében. Lenyugodva valamelyest ismét online vásároltam egy új pót és helyjegyet mivel 3 tébláboló kalauzt megkérdezve az utolsó tudott érdemben segíteni és vele valahogy sikerült megbeszélni, hogy a vonaljegy nyilván érvényes csak az IC specifikus jegyeket kell megvennem a 18:10-kor induló Rába IC-re. Félve de elejtettem még a kérdést, hogy a kalauz esetleg nem fog majd belekötni a dologba? -          Dehogyis, ő az egyik jegyvizsgáló és szólni fog a kollégájának is.  Őszintén, kicsit lesokkolt a korábbiak után ez a hozzáállás. Felültem hát a vonatra, ami 10 percre sem volt az indulástól, és megnyugodva vártam az indulást.Erre leül velem szemben egy fiatal srác és konkrétan elveti magát, mint otthon a kanapén. Sebaj, laszarom, nemsokára „otthon” (lófaszt otthon, „Home is where the heart is…”) de ekkor leült nekem átlóban ugyanabba a kabinba egy szőke dekoratív nő (később csak picsa…).Nos, picsáról a komplett kabin megtudta a Keletitől, Tatabányáig tartó telefonbeszélgetés alatt a „barcsinőcsijével”, nem vicc ezzel kezdte „- Szia barcsinőcsim mijahejzetveled?” (pontosjé intended), hogy óvónő, keveset keres, utálja a főnökét, szinglidemégsem, és mivel 3x elhagyta a térerő istene a hívást 3 alkalommal indította újra, mert hallania (mindenkinek hallania!!!!) kellett, hogy az ő barcsinőcsije mekkora méretű kant újított be. Mindenkinek megvan a horrorfilmes klisé a szőke, rágót csócsáló, affektáló, kényes picsáról? Igen ő élőben hozta a karaktert.A nap megkoronázásaképp pedig hazafelé a helyi buszon egy akkora kan „svéd cserediák” lihegett egész úton a nyakamba, hogy hozzá képest én egy Danny DeVito sem voltam. Szóval all in all nincs az az isten, hogy én még egyszer vonatra üljek. (De, nyilván a lányokért mindent :) )