Az érzés leírhatatlan.

De megpróbálom.

Mikor a Kodályon csapatsz éppenhogy 50-el és egy bokáigcsöcs asszonyság csecskabát nélkül (itt kezdődnek H.P. Lovecraft legiszonytatóbb ismeretlen novellái is) úgy gondolja van azon a verdán fék ő pedig a két zebra között előtted és a gyalogátlekelőtől alig 10 méterre majd  gyorsan kb havi 3-al átvergődik mosolyogva. .... És mikor apám hülye fia emiatt térdig a padlólemezbe gyúrja a fékpedált kormányösszekötőig a dudát, még ennek a negatív rekordot döntögető intelligenciabajnok Darwin díj várományosnak biggyed le a szája és áll feljebb az idióta önérzete. Na akkor elszakad a cérna. Nem részletezném de tudok káromkodni szóismétlés nélkül folyékonyan  úgy, hogy még a posztumusz díj várományosnak is kikerekedik a szeme rég jobblétre szenderült és még meg sem született rokonait főleg anyai ágon emlegetvén. Arról a sokkról már nem is beszélve hogy azon az indokolatlanul szűk pólón amit erre a szintén indokolatlanul aszott ámde áramvonalas testre felcibált még a a szakáll vastagságú szőrcsomói is pofátlanul az ember képébe tolakodnak.

Nesze neked szép álmokat hülyegyerek. 

 PS: Ne írd be a keresőbe (képet keresve a bejegyzéshez), hogy szőrös csöcs vagy csúnyacsöcs. Árt.