2020.01.02 a mai nap margójára.

Ma este, kutyasétáltatás közben fura dologra lettem figyelmes az Ipar úti felüljáró alatt (Győr).

A gyárvárosi vasútállomás felől szuperszonikus sebességgel érkezett a bicikli úton egy öreg fickó, (nagyon nem szomjas állapotban) gyakorlatilag mint egy lassított felvételen, és közben találkozhatott valami rejtett botlódróttal mert akkorát zakózott amit még én is megéreznék.

Néztem egy darabig közben azt latolgatva, hogy vajon megsérült-e vagy sem, és kell e segítséget nyújtani vagy inkább fogjak neki a betervezett paprikás krumplinak?

Mindeközben 3 bicajos és 2 gyalogos gyönyörűen elkarikázott illetve sétált mellette kb. fél perc alatt, néhányan utálkozva egy pedig ügyet sem vetve rá.

Mivel a kutya már „dologtalan” volt úgy döntöttem gyorsan hazaviszem, majd visszajövök a papáért aki közben nagy nehezen felkecmergett. ( Egyrészt egyetlen részegért sem veszélyeztetem a kutyámat, másrészt nem látszott rajta külsérelmi nyom így saccra 20 méterről csak annyi, hogy masszívan megtolta a kisfröccsvonatot a Restiben.)

Mondjuk 3 perc amíg hazaértem az ebbel majd még másfél amíg visszacsapattam a színhelyre ahol már nem a bicikli úton, viszont a felüljáró alatt a megszokott vízszintes talajgyakorlatokat bemutatva öregünk nem igazán volt a helyzet magaslatán.

Ezt észlelve gyorsan odaléptem mint segéderő a felkeléshez. Mivel anno a jogsihoz kellett az elsősegély tanfolyam elővettem, hát az összes tudásomat és magabiztosan megszólaltam: -Jó estét, minden rendben? Jól van? ( Hogy a viharba lenne jól?            30 méteren már legalább másodjára vallott szerelmet az anyaföldnek.)

Közben iszonyatosan kiélezett megfigyelőképességemet latba vetve észleltem a másik tétova segítőt aki feltételezem hazafelé bicajozva a munkából megállt szintén segítő szándék által vezérelve. Gondoltam (mint elsősegély tanfolyamon) bevonom a kibontakozó színdarabba amit készségesen vállat is sőt majd egy órán át ott maradt segíteni és vigyázni a fater bicajára is amíg a Yard megérkezik. Ezúton is elnézést amiért nem emlékszem a nevedre és hatalmas respekt!

Szó szót követett már amit a bácsi összefüggéstelen katyvaszából lehetett egyáltalán érteni, majd megegyeztünk, hogy hazakísérjük mert egyrészt atom részeg, nem tud a bicaj mellett sem járni, másrészt valamelyik eséstől nagyon fájlalta az egyik lábát (bár az nem derült ki melyiket). Ez addig kivitelezésre is került amíg ismét be nem ütött a pia, melynek eredményeként voltunk mindketten „aranykomám” úgy mint „marhák” és „szemetek” is. Aztán ismét egy esés után kényszerből mentő lett értesítve mert így nem lehetett hagyni, ha egyedül lakik is történhet vele bármi ilyen állapotban ha sikerül nagy nehezen hazajuttatni, ha pedig ott hagytuk volna…. (-3 C° ).

A történet vége a mi szempontunkból, hogy a bácsi a sürgősségin a rendőrök pedig kb. még 40 perc várakozás után (nyilván nem ez a feladat volt ma este a legnagyobb prioritású az őrsön) kiderítve a papóca címét, leszállították a drótszamarat az istállóba. DE!!!!

Ami rettenetesen felkavart (és ez nem a piaszag volt bár azt sem lehet elhanyagolni) az a pár ember aki mindenféle segítségnyújtás vagy akár csak érdeklődés nélkül elsétált a bácsi (tök mindegy hogy részeg vagy beteg) mellett és még az a pár ember akik már mikor mi ketten segíteni próbáltunk is érdektelenül sétáltak tovább. Azt a bunkó parasztot nem is említve aki valami olyasmit kiabált oda, hogy „-Üssétek ki oszt haggyátok ott a picsába, hehe…” majd beszállt a fullos kis kocsiba és eltépett.

Mi van velünk emberek?